2012. november 19., hétfő

A latex titkai: a butadién

De szép is a természet...


 Azt hiszem, hogy a klasszikus biomatrac gyártók idáig sem szerettek kifejezetten, a kókuszról megfogalmazott "ipari hulladék-élelmiszeripari melléktermék" cikkem sem enyhített ezen a tényen és nagyon valószínű, hogy a szintetikus latex matracokról készülő szösszenet sem fog ezen jelentősen segíteni. Ennek a blognak márpedig a korrekt tájékoztatás lenne a célja, így elkerülhetetlen, hogy megszellőztessük egy kicsit a latex matracok nem természetes összetevőjének hátterét.

A gyakorlatban 100% kaucsuk alapú latex nincsen. Még ha nem is használunk mesterséges latexet a készítésnél, akkor is elkerülhetetlenek az olyan adalékanyagok, mint a szappan, kén, stabilizálószerek, antioxidánsok, öregedésgátlók, szilikon leválasztószerek, stb...
1932-2012: 80 éves a latex matrac

Az esetek túlnyomó részében háromféle latex matracot találunk a magyar kínálatban:
 MESTERSÉGES LATEX. Pontos piaci információk, adatok, statisztikák nem állnak ugyan rendelkezésre, mégis a piaci ismeretemből úgy gondolom, hogy ezek a termékek teszik ki a hazai latexmatrac kínálat túlnyomó részét. Ezeknek a termékeknek a legtávolabbi köszönőviszonya sincsen a természetességgel, kicsit lejjebb majd megvizsgáljuk a mesterséges latex alapanyagát is, a BUTADIÉN-t.

KEVERT LATEX, ami annyit jelent, hogy bár valamennyi természetes kaucsuk alapú latexet ugyan tartalmaz az alapanyag, a jelentős részét azonban mesterséges, szintetikus latex teszi ki. A világ legjobb minőségét előállító vállalat az elmúlt 80 évben kikísérletezett legjobb keverési aránya a 60-40% volt, ami 60% szintetikus latexet és 40% kaucsuk latexet jelentett.

NATÚRLATEX. Hát igen. De szép is volna, de sajnos nem az. A 100% natúrlatex sajnos több sebből is vérzik: 1., zömök, fajsúlyban nagyon nehéz 2., nem formastabil, tehát összeeshet 3., légáteresztő képessége még a kevert letexnél is rosszabb 4., korlátozott a rendelkezésre álló mennyiség.

Ezeknek fényében nem marad más a biomatracgyártók fegyverarzenáljában -csak a megtévesztés, illetve inkább a bölcs hallgatás. Ez lehet, hogy jóhiszemű -mindenki eldöntheti magában. Hogyan is néz ez ki a gyakorlatban? Egyszerű, íme egy elképzelt egy párbeszéd:


-Jó napot, biomatracot keresnék
-tessék például itt ez a latex biomatrac
-a latex az természetes anyag ugye?
-az összes biomatracunk 100% latex alapanyagból áll
Nem minden bio, ami fénylik...
  
Nem hazudtunk, nem vezettünk félre -valahogy azonban mégsem igaz!

FONTOS! A 100% natúrlatex és a 100% latex az nem ugyanaz, tekintettel, hogy a 100% latex matrac egyáltalán nem biztos, hogy egy gramm természetes, kaucsuk alapú latexet is tartalmaz!

"Bio: összetett szavakban az utótag életfolyamatokkal való kapcsolatát jelöli."

Ami a természetben előfordul, arra nyugodtan mondhatnánk azt, hogy bio, a legtöbb esetben ez nem is félrevezetés lenne, egyszerűen csak megtévesztő. Nézzük csak példaként a benzint. A szerves fosszíliákból alakul nyomás hatására kőolajjá, ennek finomított változata lesz a benzin. Szerves? Igen? Bio? Igen, mivel alapvetően organikus. Egészséges? 

Egy ilyen anyag lesz a mesterséges, szintetikus latex legfőbb alkotóeleme: a butadién. Nem állítom, hogy mérgező, azt sem, hogy rákkeltő vagy egészségtelen. Nem állítom. Viszont azt sem állíthatom, hogy bio. Vagy amennyiben az, úgy a benzin is az, a hideghab is az, és a PVC is... De mis is ez a butadién?


A TITKOS FEGYVER:  BUTADIÉN

Már első hallásra is egy virágos zöld rét jut az ember eszébe mezítláb szaladgáló gyerekekkel, pillangók kergetőznek a pitypangok felett és tücsöknyájak szökkengetnek körülöttünk a július végi langyos fél-alkonyatban...


BASF: butadién gyár
Mielőtt bárki elfogultsággal vádolna, ki kell jelentenem, hogy az alábbi definíciókat hiteles oldalakról gyűjtöttem, amennyiben az oldalak tartalma nem egyezik meg a valósággal, úgy természetesen az idézetek sem. A források minden esetben megjelölésre kerültek.

Nagyon sok esetben az eredeti alapanyagok tulajdonságai fizikai és kémiai behatásokra megváltoznak, így több esetben is megállapítható, hogy az eredetileg mérgező és rákkeltő alapanyag majd a feldolgozás során elveszíti ezen tulajdonságait. Reméljük.

Butadién
a butadién vegyi képlete: tulajdonképpen csak szén és hidrogén
Színtelen, jellegzetes szagú, tűzveszélyes, mérgező gáz. Rendszerint cseppfolyósítva szállítják.
Fizikai adatok: olvadáspontja: -109°C, forráspontja: -4°C
Más elnevezés: buta-1,3-dién
Előfordulása a természetben: -
Előállítása: a kőolajfeldolgozás során állítják elő butánból, katalitikus dehidrogénezéssel
Reakciói:
- katalitikus hidrogénezés - halogénaddíció (reakció klórral, brómmal)
- hidrogén-halogenidek (pl. hidrogén-klorid, hidrogén-bromid) és analóg vegyületek (pl. hidrogén-cianid, víz) addíciója
- polimerizáció
- oxigénnel reagálva elég
Felhasználása: polibutadién (műkaucsuk, műgumi) előállítására
Veszélyessége: Tűz- és robbanásveszélyes, mérgező gáz. Rákkeltő hatású lehet.
Forrás: kemiakonyv.hu

 A butadién főként műkaucsuk gyártására használják fel, emellett a kloroprént is butadiénből állítják elő, ez a vegyület szintén műkaucsuk gyártására szolgál. Az adiponitril (fontos műanyagipari alapanyag) gyártása is butadiénből indul ki.  (Az adiponitril megkönnyíti a nejlontermékek, festékek, gyógyszerek és növényvédő szerek előállítását (forrás: kockazatos.hu))

Főként a kőolajban található szénhidrogénekből állítják elő krakkolással. Előállítására más módszerek is léteznek. Például a Lebegyev-féle eljárás szerint etanolból állítják elő. Ezt katalizátor jelenlétében magas hőmérsékletre hevítik, ekkor hidrogén- és vízvesztéssel butadiénné alakul.
Forrás: Wikipédia
kicsit bio?
Azt hiszem nem lehet valami kicsit bio. Olyan ez, mint a terhesség vagy a szüzesség:  nem lehetünk kicsit szüzek vagy csak egy kicsit terhesek...

A kloroprén a butadién klórszármazéka, különféle műkaucsukok kiinduló anyaga. A butadién vagy pontosabban 1,3-butadién egy szerves vegyület, a legegyszerűbb nyílt láncú konjugált dién. A butadién könnyen polimerizálódik. A polimerizációját különböző katalizátorok segítik elő. Ekkor egy, a kaucsukhoz hasonló tulajdonságú termék keletkezik.

Ettől természetesen még a késztermék lehet jó, kényelmes, egészséges, károsanyag-mentes. A késztermék majd még 1000 dolgog lehet: formakövető, rugalmas, formastabil, hosszú élettartamú, stb...

Egy dolog viszont nem: BIO

Vagy ha éppen annak szeretnénk hinni, akkor talán még az is lehet, végül is ha már magunknak sem tudunk hazudni, akkor kinek hazudjunk...

Üdvözlettel:

Pálinkás László
www.matracguru.hu
www.biohome.hu

2012. november 16., péntek

Hasonfekvés hátrányai

Nem muszáj, hogy fájjon...
Tanácsadásaim során sokszor tapasztalom, hogy amikor az alvási szokások felől érdeklődik az ember, akkor az a válasz érkezik, hogy: én hason alvó vagyok, egy tipikus hasonfekvő és nem is tudok máshogyan aludni. A legtöbb kereskedésben ilyenkor azt mondják, hogy "ühüm, értem, akkor keresünk Önnek egy hasonalvó matracot"

HIGGYÉK EL NEKEM: NINCS ILYEN!

Pontosabban nem hason alvóknak ajánlott matrac nincsen, mert ilyen számtalan van, hanem notórius hason alvó ember nincsen. Notórius hason alvó olvasók tudom, most egy kicsit jobbra-balra ingatják a fejüket, esetleg aprókat ciccentenek is a szájukkal, hogy szegény ember, idáig egész normális dolgokat is írt, most meg jön ezzel a baromsággal és nekem szeretné megmagyarázni, hogy nincs hason alvó ember; nekem, aki emberemlékezet óta (vagy talán még régebben) hason alszom...

Aludni bárhol, bárhogyan lehet...

Meggyőződésem, hogy az ember természetes, ösztönös alvási pozíciója nem a hason fekvés. Kicsit mindig a természetbe kell visszanyúlnunk, hogy dolgokat olykor lecsupaszítva lássunk, megértsünk kialakult szokásokat. Régen nem volt ház vagy lakás. Barlang volt (ha volt éppen). Meg hideg, meg meleg, meg vadállatok. A meztelen ember minél kisebbre tud összegömbölyödni, annál kisebb felületen érintkezik a külvilággal, annál kevesebb hőt veszít és kisebb felület marad védtelenül az esetleges támadásokkal szemben, fő védett területként az arc, has és lágyék részek (létfenntartás/szaporodás)

Magzatpóz vagy barlangpóz
 Másik fontos szempont lehet még a stabilitás, azaz, hogy az alvó ember az adott fekvési pozícióban stabilan feküdjön. Ez természetesen hason fekve is megvalósul, minket mégis inkább az oldal fekvés érdekel, miután számtalan ergonómiai tanulmány bizonyítja ennek természetességét és helyességét. A stabilitás és a megfordulások, pozícióváltások száma majd az alvás minőségére lesz kihatással, ugyanis a pihenés, a sejtregeneráció csak az alvás egy bizonyos -u.n. REM*- fázisában megy végbe maradéktalanul, így annak elérése lenne az egyik legfontosabb feladatunk. *REM fázis: lásd a cikk végén bővebben

Természetes, hogy nem szeretnék elrugaszkodni a talajtól és senkit nem szeretnék a német alváskultúra magazinokban található "Urschula" degenerált és mesterségesen beállított fekvési pozíciójába bekényszeríteni, célunk továbbra is a tapasztalatok és a kutatási eredmények felhasználásával ajánlásokat tenni, megvilágítani a homályban derengő sarkokat is a szobában. Tapasztalataim szerint (és a nemzetközi tapasztalatok is ezt mutatják), amennyiben sikerül valakinek a megfelelő ergonómiát nyújtó matracot megtalálni, akkor még a megrögzött hasonfekvők túlnyomó része is pár hónapon belül az oldalára fordul majd. Vagyis ez így nem teljesen igaz, legalábbis a magyar alvási szokásokat figyelembe véve. Vegyük például a magyar férfiak alvási szokásait. Mi magyar férfiak a következőként alszunk, legalábbis a túlnyomó többségünk: oldalt fekve, félig hason, felső lábunk ca. 90°-ba felhúzva, alsó és kinyújtott lábunk lábfeje lelóg az ágy végénél, alsó kezünk az arcunk közelében vagy a párna alatt, felső kezünkkel szintén az arcunk közelében vagy a lágyékunk táján.

Így talán még ember nem aludt a világtörténelemben.
Miért alszanak mégis annyian hason? Erre viszonylag egyszerű a válasz, bár bizonyos alátámasztást azért majd igényel. A szervezet okos és sokszor felülbírál minket döntéseinkben, megkérdőjelezi annak helyességét és egy automatikus rendszerben megpróbálja úgy megoldani a szituációt, hogy minél kevesebb kár keletkezzen testünkben. Ezek motorikus, maguktól működő funkciók, reflexszerűen mennek végbe bennünk, mint a levegővétel vagy a vízivás. Az alapvetően matracon oldalt fekvő embert, ha egy a számára (az ő testsúlyához, súlyelosztásához képest- túl kemény matracra fektetünk, akkor a legérzékenyebb rész hamar jelzéseket küld majd, hogy ez nem jó, ez túl kemény, túlnyomás jelentkezik először a csípőízületeknél, ami enyhe fájdalommal, később akár zsibbadással is reagálhat. Adott tehát a feladat a szervezetünk számára és ő ezt meg is oldja majd helyettünk. Fontos: a szervezetünk válságot menedzsel, nem feladata hosszú távon gondolkodnia. Megkeresi az adott -jelen esetben túl kemény- fekvőfelülethez tartozó legoptimálisabb alvási pozíciót, jelen esetünkben hasra fordít minket. Miért? Ha képzeletben körbeforgatjuk testünket, akkor azt fogjuk látni, hogy a hasi felületünk a legegyenesebb és a legpárnázottabb testsíkunk. Probléma megoldva!

Csak sajnos ez nem igaz! A probléma átmeneti jelleggel megoldódottnak látszik ugyan, de a rövid távú haszonért (nem nyomódik a csípőízület, nem fekszem el a vállamat, nem zsibbad el sem a karom, sem a lábam) azonban hosszú távú hátrányokkal fogunk fizetni, ami ugyan nem azonnali módon jelentkezik majd, sokkal inkább évek múlva lesznek jelei. Hogy miért?

A nyak melletti tartóizmok
Képzeljünk el magunk előtt egy az ágyon hason fekvő embert. Első és legfontosabb problémánk azonnal szembe tűnik: a fej szinte 90°-kal ki van oldalra fordulva. Ennek végtelen egyszerű oka, hogy levegőt kell vennünk alvás közben is. A kitekeredett nyak melletti két tartóizom köteg mindkét tagja természetellenes pozícióba kényszerül, jellemzően mindkét izomköteg húzódni fog. A természetellenes tartásnak köszönhetően ezek az izmok majd nem tudnak ellazulni, a regenerációs folyamatok csak részlegesen mennek végbe, reggelre akár már rövid távon is fájdalommal reagálhatnak. És itt még sajnos nincs vége a történetnek. Még mindig a nyaki rész kitekeredettségénél maradva a nyaki csigolyák is egy rendellenes, kicsavart alakzatban vannak órákon keresztül és a csigolyák közötti porckorongok deformációjából eredendően azok nem tudnak térfogat növekedni és a hiányos vagy részleges anyagcserének köszönhetően állapotukban az évek során egy sokkal nagyobb mértékű avulás következik majd be. És ez csak a nyaki rész volt.

Lélegzetvételkor a rekeszizmok a mellkast előre mozgatják, így teszik lehetővé a tüdő tágulását és a friss levegő beáramlását a tüdőbe. Abban az esetben, ha hason fekszünk a mellkas első mell részére (pont amerre tágulna szegény) egy túlzott nyomás nehezedik, mivel a hátunk teljes súlyát el kell viselnie. A túlzott terhelés a rekeszizmok fáradásához, elégtelem teljesítőképességéhez vezet, eredményeként csökken a beáramló levegő és ezzel együtt az éjszaka során belélegzett oxigén mennyisége is. Az anyagcserében résztvevő oxigén nélkülözhetetlen szerepére most nem szeretnék kitérni, úgy gondolom, hogy ez mindenki számára köztudott.


Lenne itt még valami, amiről szinte senki nem beszél,  senki nem foglalkozik vele, pedig egyes tanulmányok szerint nagyon fontos lehet az éjszakai sejtregeneráció végbemenetelében. Nevezetesen az oxigén az, ami a szervezet egyik üzemanyaga, szinte minden folyamatra kihatással van, így annak mennyisége -vagy éppen hiánya- nem elhanyagolható kérdés. Hogy miért kerül ez a téma a hasonfekvéses cikkbe, arra talán annyi a magyarázat, hogy ide illeszthető be a legjobban. Korábban beszéltünk már a hason fekvés rekeszizomra gyakorolt túlzott megterheléséről és az oxigén (levegő) beáramlásának hátráltatásáról. Most ismét el kellene képzelnünk egy hason alvó embert, akinek a feje valamelyik irányba kifordul. Ebben a pozícióban kerül a száj- és orrnyílás a legközelebb a matrac felületéhez, így elkerülhetetlen, hogy a kilégzés során az elhasznált levegőt "befújjuk" a matrac felső részébe és annak egy részét a következő lélegzetvételkor visszalélegezzük. Bár a kilégzett levegő oxigén (O2) tartalma még mindig átlagosan 16% körül mozog, a ca. 4% értékre emelkedett széndioxid (CO2) tartalommal elhasznált levegő újbóli és tartós visszalélegzése az érték emelkedéséhez vezethet.

Honnan jön a friss levegő?
 Egy hason alvó csecsemő esetében a bekövetkező bölcsőhalál sokszor valószínűbb, mint a nem hason alvó társaiknál. Amikor az újszülött hason alszik, túlmelegedhet, kihagyhat egy-egy pillanatra a lélegzetvétel, illetve nagy eséllyel az éppen kilélegzett levegőt fogja belélegezni ismét, ami megnöveli a szén-dioxid-szintet a kicsi szervezetében. Azt se felejtsük el, amit a tanulmányok mutatnak, hogy a csecsemő természetes, megszokott pozíciója a háton alvás, míg a hason alvás jelentősen megnöveli a bölcsőhalál veszélyét. Természeten a hason fekvés nagyon fontos eleme a csecsemő mozgásfejlődésének, ám ez ébren, a nap aktív momentumaiban, és mindenképp felügyelet mellett kell történjen. Forrás: Családvilág

*A REM fázis. Alvásunk az első fázisban a legfelületesebb és a negyedik fázisban a legmélyebb. Az ötödik fázis különbözik a leginkább a többitől: ez az ún. REM-fázis (Rapid Eye Movement) –az álomfázis, ahol gyors szemmozgások mellett a nagyagyban hiperaktívan működő idegsejtek lövellnek jelzéseket alkalmanként intenzívebb ritmusban, mint az ébrenlét idején.

A legtöbb testrészünk a REM-fázisban aktiválásra kerül: a vérnyomás emelkedik, a légzés ritmusa gyorsabban változik, éppen úgy, mint a szívritmus.

Minden éjszaka ez az öt alvási fázis váltogatja egymást (lásd: diagram. Mindent együttvéve éjjeli pihenésünk mintegy egynegyedét töltjük el a REM-fázisban gyors szemmozgás és színes álmok közepette.

A REM-fázis alkalmas egyébként a leginkább a felébredésre, mivel agyunk ebben a fázisban van a leginkább aktiválva. Aki ezzel ellentétben mégis inkább egy meghatározott időpontban a vekkert válassza, minden valószínűség szerint nehezebben ébred majd és rosszabb hangulatban indul a napja. Mivel az alvás egy egészen jól meghatározható séma szerint épül fel, Prof. Dr. Jürgen Zulley egyetemi tanár, pszichológus, a regensburgi egyetem alvás-egészségügyi központjának professzora az javasolja, hogy ébredésünket lehetőség szerint az elalvástól számított 5,5, vagy 7 vagy még inkább 8,5 órával későbbre időzítsük. Így jó esélyek nyílnak, hogy a pihentető REM-fázisból, vidámabban, kipihentebben ébredünk.

Forrás: dunlopillo.hu

Üdvözlettel:

Pálinkás László