Bonell és epeda rugók

Hagyományos bonell rugózat

Aki a többi cikkemet már át-átolvasgatta, az lassan észreveszi, hogy ez egyfajta matrac fanatizmusba hajlik. Mindig van új és érdekes információ és az internet mindig rejteget még kincset az arra vadászók előtt.

Így jártam én is, amikor ez epedás rugórendszernek próbáltam egy kicsit pontosabban utánajárni: belebotlottam egy másik blog oldal 2007-es cikkébe, ahol a bonell és az epeda rugózat összehasonlítása egyszerűen, tömören és érthetően volt felvázolva. Akkor idézném, hátha Önöknek is hasznos lesz:

"Idősebb emberek gyakran keresnek nálunk epedarugós fekhelyet. Amikor azt válaszolom, hogy ilyen rugózattal legfeljebb már csak kárpitos mesterek dolgoznak, mindig megkapom érte a magamét, hogy akkor a konkurenciánál mégis miért tudtak neki mutatni ilyen ágyat (?). A válasz egyszerű: sem a vevő, sem pedig az eladó nincs tisztában az epedarugó és a bonellrugó közti különbséggel. A vásárlónál természetesen ez nem róható fel, hiszen neki nem ez a szakmája. Egy eladó esetében azonban annál inkább, hiszen az ő munkája bizonyos szakmai felkészültséget igényel. Előfordult már olyan is, hogy nagyobb szakmai vásárokon a gyártó a bonellrugós termékeit szintén epedásként árulta. Hogy ez a tudatlanság jele, vagy pedig a vásárlók szándékos megtévesztése, végülis mindegy, a gyártóra nézve elég nagy szégyen. Pedig nehéz összetéveszteni ezt a két rendszert, hiszen teljesen különbözik a gyártásfolyamatuk:

A bonell-rendszer lényege, hogy előállítása egy gépsoron történik; úgy, hogy többszáz különálló rugóstagot egymásba fűznek. A tölcsérrugók (alakja miatt kétkúpos vagy kéttölcséres rugónak is nevezik), általában 2.0-2.2 mm-es acélhuzalból készült 5 menetes rugók (4, 5, 6 menetes is lehet) alsó és felső végeit csavarrugókkal (spirál) kötik egymáshoz. Egy 90x200-as heverőben hozzávetőlegesen 200-220 bonell-rugóstag található. Előnye: a gépiesített tömeggyártásnak köszönhetően olcsóbb az epedánál, a bonellrugók tölcsérforma kialkítása megakadályozza az egymással "szomszédos" rugóstagok súrlódását. Hátránya: az epedarugó egyenletesebb súlyelosztást biztosít, mint a bonell-rendszer.

Az epeda rugózat

Az epeda-rendszerű rugózat egyetlen darab, teljesen egybefüggő acélhuzalból készül, melyet kézzel fonnak. Az általában 50 mm átmérőjű hengerrugót egy orsóra csévélik, majd meghatározott menetemelkedést figyelembe véve a következő rugóspirált az előzőbe "fűzik". Előnye: az acélhuzal eleve nagy szakítószilárdságú, a hengerrugók egymásba fonásával pedig egy kellőképpen alaktartó rugótest alakítható ki. A rugótest mérete, a rugók átmérője, menetemelkedése bármekkorára alakítható, vagy akár egy rugótesten belül is módosítható. Hátránya: drágább a bonell-rendszernél, illetve mivel egyetlen acélspirálból készül, az egymásba fonódó rugók a terhelés hatására súrlódásnak vannak kitéve.
Tudomásom szerint a 40-es években terjedt el igazán az epedarugó Magyarországon, és leglább akkora hírverése volt anno, mint manapság a vezető gyártók matracainak. Az akkori "PR-osok" referenciaként a budapesti Szent-Lukácsfürdő reuma szállóját és a MABI kórházat említették meg, valamint 10 év garanciát vállaltak a rugótestre (akárcsak, mint a mai matracok esetében).

Remélem, most már mindenkinek tiszta, hogy az epeda- és a bonellrugó két teljesen különböző dolog..."

Forrás: Blogtér

Üdvözlettel:

Pálinkás László

www.biohome.hu
www.matracguru.hu