Európa bútorcirkusza: Köln 2014

Amennyiben Ön matracot keres és hasznos matracvásárlással kapcsolatos információkhoz szeretne jutni, úgy ezt a blogbejegyzést nem javasolnám Önnek. Az ezt megelőző 47 cikk viszont olykor nagyon hasznos olvasmány lehet. Ez most inkább egy útleírás lesz Európa legnagyobb bútorcirkuszáról. Amennyiben Ön matracot keres és mégis elolvassa, úgy ca. úgy fog járni, mint amikor panaszával felkeresi az orvost és az meg anélkül, hogy meghallgatná vagy megkérdezné Önt egy másik beteg esetéről kezd ömlengősen beszélni, meg arról, hogy az az átkozott fűnyíró megint eltalált egy kavicsot szombaton a telken. Ez így jó, legalább tudjuk, hogy mire készüljünk és nem lesz lelkiismeret furdalásom, hogy abban a hitben., hogy hasznos információkhoz jut elolvastattam Önnel ezt az egész marhaságot.

Lehet, hogy egy kicsit kezdek már rezignált lenni a nagyszabású kiállításokkal szemben, bár a kölni IMM nemzetközi bútorvásár minden évben érdekel egy kicsit -mégis néha a könyökömön jön ki. Fogcsikorgatás ide vagy oda, azért olykor el is látogatunk Kölnbe. Így történt ez idén januárban is. A hely maga elképesztő. Méreteiben, magasságában, igényességében, áttekinthetőségben és szervezettségben a német precizitás csúcsa, ha lennének kerekei minden bizonnyal egy Mercedes lenne. Van 11 pavilon, amik közül a legkisebb is talán nagyobb, mint kis hazánkban a BNV főpavilonja. A 11 pavilonból legalább 4db kétszintes és még így is nehéz elhinni, hogy maga a kiállító terület összes alapterülete 284 000m2 (nem tévedés: kettőszáznyolcvannégyezer négyzetméter). Aki esetleg négyzetméterben nem tud képzelődni, annak ez jelentsen ca. 56db focipályát. Ehhez persze láb is kell, motiváció is kell. A 11 pavilonból kettő foglalkozik matracokkal: a 4 és a 9. Vagyis ez nem igaz, de ezt majd egy kicsit később kifejtem.

Vásárterület: Köln 284 000 m2

Szóval Kölnben az ember összeszorítja a fogát, igyekszik már nyitáskor ott lenni, mert itt aztán tényleg minden perc számít, ha az ember le szeretné teríteni mind a 11 pavilont és annak összes szintjét. Persze X év után már nincsenek ilyen vágyak, az ember már céltudatosan megy és ahogyan öregszem, idén a fent említett pavilonon kívül csak egyben jártam, ahol egy jövőbeli esetleges olasz matracbeszállítónk emberével volt egy előre megbeszélt tárgyalásunk. Ott vagyunk tehát, fixen megbeszélt tárgyalásokra beszállítókkal, lehetségesen új beszállítókkal és, hogy megnézzük, hogy mi újság a Futrinka utcában 2014-ben. Köln nagyon fontos kiállítás. Mindenkinek nagyon fontos: vevőnek, eladónak egyaránt. A nagy bizniszek Kölnben köttetnek, hiszen az IMM kifejezetten egy szakmai vásár, ahol hétfőtől péntekig csak szakmai látogatók mehetnek be és csak a szombat-vasárnap a nagyközönségé. Kölnben dől el az egész év. Volt szerencsém kiállítói oldalról is többször átélni a kölni vásárt, akkor még a Dunlopillo matracok, ágyrácsok magyarországi igazgatójaként sokszor telt ott az egész hét. Aki számít, az ott van és kiállít. És aki számít az eljön és vásárol, tervez, üzletel. Azt már szinte nem érdemes megemlíteni, hogy az előre beszerzett belépőjeggyel egész héten ingyen utazik az ember Köln-Bonn területén bármivel és az agglomerációs vonatokkal egyaránt. Sört nem adnak érte, viszont nagyon kell vigyázni a villamosokkal, mert szinte semmi hangjuk nincs, így csak szemmel lehet észrevenni, amikor jön. Meg persze ki van írva. Percre pontosan.

A kölni lopakodó: a villamos

Szóval Köln. Aki egy pár évet eltölt a szakmában, annak már néha ismerős arcok jönnek szembe és ha egy egész hetet eltöltünk itt, akkor Európa összes valamire való bútoros arca megjelenik itt. A Kika beszerzési igazgatójától, a Jysk beszerzőjén át az 1200 üzletből álló Matractzen Concord vezérkaráig -mindenki felbukkan valahol. A nagy üzletek itt köttetnek, itt vannak az éves megállapodások, az újonnan bemutatott matracok kihelyezése és belistázása az egyes láncoknál is itt történik. Mert be kell mutatni új matracot. A német piac nagyon innovatív. Legalább is ezt a látszatot szeretné kelteni, hiszen minden év januárjára kell egy új, egy jobb, egy ütősebb matrac vagy matrac család, mint ami tavaly volt. Így hát pofozgatják a régi sz*rt, átnevezzük, átszínezzük, átargumentáljuk, de legyünk őszinték: évek óta nem történik semmi érdemleges a német piacon. Ami tavaly előtt légáteresztő volt, az tavaly extra légáteresztővé lett, idén meg ultra légáteresztő. Ca. ennyi. Ja! Még valami! Szép lassan eltűnnek a matracok. Hogy ez mit jelent? Amit az elején is írtam, amikor arról volt szó, hogy két pavilon foglalkozik matracokkal. Ezt. Fogynak a matracok és helyettük úgy nőnek ki a földből a boxspring ágyak, mint ha mindig is ott lettek volna. Minden standon, minden gyártónál, minden márka égisze alatt. Értek egy kicsit az ágyakhoz, a boxspring ágyakra is van egy kis rálátásom. Ki tudom szűrni a szemetet. Na az itt nincs. Viszont biztosan láttam vagy háromyszázféle különböző boxspring ágyrendszert, ami nekem egy kicsit mind egyforma volt: csúcs minőség.

Boxspring ágyak minden mennyiségben.

Hogy mit keresek egyáltalán Kölnben egy ilyen vásáron? Normál esetben kelet-európai kis nyakamat fáradtszürke inggalléromba húzva lesütött szemmel kellene végigkullognunk a standok között és egy-két exkluzív márka kiállítási területére belépve még a cipőnket is le kellene venni. Már ami a számokat illeti. Természetesen az ember tárgyalni megy, de így pár év -belső- szakmai tapasztalattal és piacismerettel a hátam mögött pontosan tisztában vagyok vele, hogy mekkora jelentőséggel bír a jelenlétünk. Viszonyításként fontosságunkat, piaci szerepünket és a magyarországi vásárlói potenciálunkat demonstrálva megint csak a focipálya analógiánál maradva megpróbálom lefesteni a számokat és az azok közt elfoglalt fontosságunkat. Amennyiben elfogadjuk az egész európai matracpiacot focipálya méretűnek, akkor az abból ránk eső rész kb a képen látható szögletzászló. Illetve annak az árnyéka. Persze sajnos az is csak késő délután, mert egy kicsit mostanában csak a pálya mellett passzolgatunk és nem nagyon engedik, hogy a felnőtt csapattal vegyüljünk...

Kicsi az árnyék, de erős...

Furcsamód azért örülnek nekünk mindenhol. Ez egy kicsit jó érzés. Persze jó fej srácok vagyunk, értünk is ehhez-ahhoz, le is tettünk már ezt-azt az asztalra, azért a nap végén mindig a pénz van. A forgalom. Régebben amikor egy-egy vevő standról való távozása után megkérdeztem, hogy ez ki volt, akkor gyakran volt a válasz, hogy XY volt, tulajdonképpen egy kis vevő, de ha jól megy, akkor 1-2 millió Eurót lehet vele csinálni egy évben. Ilyenkor elképzeltem, hogy ez egy pár üzletből álló német matracbolt és annak csak az egyik beszállítójával és annak is beszerzési árával számított szám, amit ha felszorzok hárommal (a németek azért tudnak ám szorozni, hogy kijöjjön a fogyasztói ár), akkor egyetlen beszállítóval elért éves 6 000 000 Euró forgalom az egy 300-as Euróval számolva majdnem kétmilliárd forint. Hoppá. Ilyenkor persze elnéz az ember a távolba, szidja a gólyát, hogy azt a pár száz kilométert igazán kibírhatta volna még, hogy egy kicsit arrébb dobhasson le. Persze tudom, hogy az önsajnálat nem visz minket előre, így rögtön Albániára gondolok és Bangladesre meg hogy otthon meleg víz jön a csapból, ha megnyitom. Ez egy kicsit meg is nyugtat.

A pohár félig tele van...

Azért többnyire kedvelnek minket, ha kell elbeszélgetünk németül, angolul; tudjuk, hogy mi az a mikrohullámú sütő és villával eszünk az asztalnál, bár légitársaságunk ugyan nincsen (na és: Szváziföldnek sincs) , szólás. és sajtószabadságunk is csak néha-néha, pontosan nem is mindig tudják, hogy Budapest vagy Bukarest, azért mi igyekszünk kulturált, értelmesnek látszó társaság lenni mindenhol. És Németországban valahogy mindig jön a meglepetés... Én még az a generáció vagyok, akinek Hegyeshalomnál minden átkelésnél remegett valamiért a gyomra. Ma már nem remeg annyira, de tisztán emlékszem, hogy milyen érzés volt amikor remegett. Meg életemben először végigmenni a Maria Hilfer strasszén Bécsben, hogy csodálkoztam, ahogy rám néznek az emberek és hogy nem vagyok teljesen jelentéktelenül áttetsző vagy nem olvadtam bele teljesen az aszfalt koszos szürke színébe -pedig még annál is szürkébbnek, kisebbnek és szegényebbnek éreztem magam a rendszerválás környékén. Azt hiszem ez már így marad, hiába éltem tíz évig Ausztriában, egy kicsit Hollandiában, ez a pici gyomros érzés szerintem örökre megmarad bennem ha külföldre megyek. Egy picinykebélyeg a homlokomon, amit csak én látok ha a tükörbe nézek. És ugye meglepetést ígértem. A Hilding Anders az amerikai piacon kívül a világ legnagyobb matracgyártó vállalata. Mondhatjuk, hogy: nem kicsi. És a Hilding kiállítási birodalmában mégis úgy éreztük magunkat, mint ha haza jöttünk volna. Nagyon jó érzés, amikor messziről köszönnek, amikor mindenki odajön és üdvözöl, amikor bemutatják a legújabb termékeket, átbeszéljük kicsit a jövőt meg a tennivalókat a következő évre. Minket leginkább az új CUREM memory foam matracok érdekeltek, a Curem modul ágyrácsok és a Curem párnák az egyedülálló EvoPore HRC memory alapanyagból. És megmutattak mindent, elmondtak mindent, segítettek választani. És félre téve azt az érzést, mint amikor a pénzünkért szeretnek minket, egy pár óráig pármillió eurós vevőnek éreztük magunkat. Amitől egyébként nem állunk már nagyon messze, pedig csak szívvel-lélekkel és meggyőződéssel képviseljük Magyarországon a Hilding matracokat mondhatjuk nyugodtan, hogy: sikerrel.

A Hilding Anders mindig önmagáért beszél

Aztán meg ott van a múlt. A múlt, ami meg arról híres, hogy mindig visszaköszön. Legfontosabb tárgyalásunk természetesen a Hilding volt, de hasonló fontosságú volt az új olasz beszállító partner is. Volt még egy ennél is fontosabb megbeszélésünk egy német gyártóval, akivel immáron hónapok óta tervezgetjük, tárgyalgatjuk, hogy minőségi német bonell rugós matracok választékával belépünk a magyar piacra és felvállaljuk a magyarországi forgalmazást. Tudniillik a bonell rugós szortiment az egyetlen, ahol nincs saját gyártásunk vagy képviseletünk. Öt évig voltam a német Dunlopillo vállalat magyarországi kereskedelmi- és marketing igazgatója. Ca. megtizenötszöröztem az előző 5 év forgalmát. Persze nem váltunk el szépen, nehéz szépen válni, csak nagyon keveseknek megy. A Dunlopillo standját például nem látogattuk meg. Nem voltam biztos benne, hogy szívesen látjuk egymást függetlenül attól, hogy szerintem a magyarországi Dunlopillo kiskereskedelmi forgalmazásban a mai napig benne vagyunk a top-ban. Nem látogattuk meg annak ellenére, hogy a Dunlopillo küldte a meghívót nekünk a kiállításra. Kicsit olyan érzés, mint amikor a feleségünkkel sétálgatva az utcán először futunk össze az előző feleségünkkel. Ő is szívesen kihagyta volna ezt a találkozást meg mi is, neki sincs igazán mit mondania meg mi a francról is beszélgessünk most, amikor már akkor sem értettünk szót egymással. Na mindegy ez annyira nem fontos, azért írtam csak egy gondolatot erről is, mert hozzátartozott Kölnhöz meg hogy milyen furcsa is az élet és mennyire csak az érdek vezérli a világot...

HIlding Anders: a világ óriása

Lenne itt még valami, amire nagyon büszkék lehetünk. Az a Vital Wood. Az egyetlen magyar márka, ami megfelelő mérettel és elismeréssel képviselte magát a kölni vásáron díjnyertes farugós matracaival. Komolyan: gratula a VitalWood-nak!!!

A sör persze finom volt. Kölsch. Tipikus kölni sör, helyi specialitás és nem fáj másnap a fejünk.

Köln kedvenc söre: Kölsch

Üdvözlettel:

Pálinkás László
www.matracguru.hu
www.biohome.hu