2013. június 8., szombat

Matrac blog - önarckép

 KOM-MENTEK:

"neked aztán van időd.. Te egy senki vagy és úgy letollak a Magyar piacon, mint egy alsógatyát. Azt hiszed hogy te sz r..tad a spanyolviaszt meg hogy te vagy a matracguru?"


"Hűűű ez egy nem semmi "érvelés "! de inkáb valamiféle kapálózás jellege van egy picit!! Signum " pálinkás laci fejlesztés??" Ha egy picit körbenézünk a szűk európában nem innék hideg vizet arra az egyszerű fejlesztésre. No comment"
 


Betűk furcsa sorrendben....
Először is meg kell állapítanom: ez a blog és a benne található negyvenegynéhány cikk azok számára íródott, akik éppen matracot keresnek, akik nem tudnak eligazodni a nagy matrac kavalkádban, akiket már számtalan termékkel csaptak be és nem szeretnék 8 órás éjszakai pihenésüket kockáztatni a gyártók és kereskedők apró kis trükkjei miatt. Ez a blog azoknak készült, akik öntudatos módon, időt és fáradságot nem kímélve szeretnék egy kicsit körbejárni a matrac-kérdést mielőtt megvásárolnák a következő 10 év éjszakai pihenését, regenerációját, kényelmét.

Lehet, hogy ilyen még nem fordult elő a blog történetében (bár szerintem már minden van), nevezetesen, hogy most az Alváskultúra blogról szeretnék egy pár mondatot írni. Furcsa dolog a betű, mindenki csak a kiterjesztett magyar ABC negyvennégy betűjéből rakosgatja össze a szavakat, mondatokat, ami majd különböző helyeken, különböző emberekben, különböző reakciókat vált ki.

Az alváskultúra blog jelenleg olyan látogatottsággal bír, ami szerintem egy kis-közepes méretű matracokkal foglalkozó vállalkozás internetes oldalának napi látogatottságának felel meg. Természetesen ennek nagyon örülök, ezért írom, ezért csinálom. A blog írásban, tanácsokban az a jutalom, ha valaki elolvassa. Ha tanul belőle, ha a segítségére van vagy választ kap olyan kérdésekre, amikre eddig nem sikerült még fényt deríteni...
A számok nem hazudnak...

Ennél is érdekesebb azonban, hogy ki olvas, kik olvasnak egy ilyen blogot. Természetes, hogy akik matrackeresésben vannak éppen és beleakadnak az alváskultúra blogba, akik olvassák/részt vesznek az Index fórum "Matracot, rugósat vagy szivacsost" topic életében -ők gyakorta látogatják az alváskultúrás matracos blogot és biztos vagyok benne, hogy hasznos tanácsokkal gazdagabban, felkészülten és tájékozottan hagyják el ezt az oldalt. Ezen látogatói az oldalnak a dolog műfajából eredően tiszavirág életet élnek: jönnek, olvassák, vesznek egy matracot és ca. 10 évig eszükbe sem jut a dolog ismét.

 Hongkongban és Japánban is olvassák...

Viszont van egy stabil közönsége az oldalnak: a matrac szakma. Lehet, hogy ez most egy kicsit fellengzősen vagy nagyképűen hangzik, de szerintem aki ma Magyarországon egy bizonyos szint fölött matracokkal foglalkozik, azok kivétel nélkül olvassák, olvasták vagy olvasgatják a bejegyzéseimet. Az alváskultúra blog -szerintem- jelenleg a legnagyobb és legátfogóbb szakmai blog, amely matracokkal, matrac alapanyagokkal, matracvásárlási tanácsokkal és a matrac vásárlás nehézségeivel foglalkozik. Alig van téma vagy terület, amit ne találna meg itt az ember, matrac kereskedések tulajdonosai, eladók, szaktanácsadók, értékesítők bújják nap mint nap információért kutatva -mint egy tanagyagként kezelve. Egyetlen cikk sem plagizált, innen-onnan összegyűjtött felületes információ, hanem tapasztalatokon alapuló valós problémák életszerű boncolgatása. Ez nem egy Ctrl-C Ctrl-V oldal... Ha tartalom átemelve van valahonnan (és ez elenyésző mennyiség), akkor a forrás minden esetben meg van jelölve. Szóval bújja a szakma, bújják a matracosok is. Általában két ok miatt. Az egyik, hogy lehet tanulni belőle, én például minden új kollégát ráuszítok az oldalra, hogy olvassa és tanuljon belőle. A másik egyszerű ok, hogy: mit írt a Pálinkás.

A tehenek meg csak várnak...

Persze ezt majd mindenki tagadja és az a 26% visszatérő látogató az oldalon persze nem a matrac szakmából érkezik, sokkal valószínűbb, hogy Nyírbátorban Juli néni futja át minden hajnalban az Alváskultúra blog oldalt, mielőtt megfeji a teheneket. Persze ez is lehet. Minden lehetséges...

Aztán meg jönnek a telefonok, a fröcsögő email-ek, trágár kommentek, a jogászokkal fenyegetőző figyelmeztetések, stb. Hogy miért írok ilyet-meg ilyet és, hogy olvastam az xy cikket és nagyon nem szép, hogy ennyire rossz véleménnyel vagyok a -*-*  -vagy egyszerűen csak perekkel és ügyvédekkel fenyegetőznek mások. Lásd itt: mennyibe kerül egy matrac?>

És akkor itt egy kicsit meg kell állnunk. ..

Hahó mindenkinek!!! Ébresztő!!! Ez az én blogom és olyan hangulatúra varázsolom, ahogyan kedvem, időm  és tehetségem éppen engedi. Nem lépek át törvényeken, nem sértek jogszabályt és olyan kéréseknek is tettem már eleget, amik jogilag nem állták meg a helyüket. Gesztusból. Szakmai összeférhetőségből. A másik tiszteletéből. Ez egy demokratikus ország szólásszabadsággal és a véleménynyilvánítás szabadságával -legalábbis ezt szeretném remélni... 

Szilágyi Jánosra kevesen emlékeznek már, volt egy Hallo, itt vagyunk című műsora. Egyszer betelefonált valaki, hogy: nem igaz, hogy ez a Sándor György folyik minden rádióadón és, hogy fel van háborodva, hogy a Sándor György.... És akkor jött a válasz: Asszonyom. A rádió egy nagyon csodálatos szerkezet. Két gomb van rajta, az egyikkel állomást lehet váltani, a másikkal meg ki lehet kapcsolni...

 Szilágyi János: Hallo, itt vagyunk...

Valami ilyesmit szeretnék én is válaszolni, de Szilágyi János magasságához nem érek fel, ezért inkább idéztem őt. Nagyjából két-három lehetőséget látok és tényleg hajlandó vagyok elfogadni mindegyiket:

1., Ez egy vacak blog, rossz írásokkal, nulla szakmai tartalommal és tele van hazugságokkal. Pocskondiázza a szakmát, kifecseg kulisszatitkokat, elhallgatott igazságokat oszt meg a Vásárlóval. Pfújj! Amennyiben ez így van, akkor a matrackeresőkön kívül miért olvassa más is? Ha ez így van, akkor az alváskultúra blog egy szakmailag értéktelen betűhalmaz, egy virtuális cyber-hulladék, a szakma szemete. Akkor miért foglalkoznak vele annyian a szakmából? Ami rossz azt én például nem nézem, nem olvasom, nem hallgatom.

2., Érdekes lesz ez a megközelítéses is. Ez egy nagyszerű blog. Tele fontos információkkal, szakmailag teljesen tájékozott és felkészült cikkekkel,  írásokkal. Olyan ember írta, aki látott már matracot, igazgatója volt nagy matracos cégnek, tervezett matracot, saját matrac márkái vannak, saját fejlesztései és védjegyoltalmai, saját üzlete és önálló matracgyártása és jó külföldi kapcsolatai vannak és tényleg csak a szakmai fanatizmus hajtja a blog írásában. Ez egy kicsit öntömjénező megközelítés -viszont (sajnos vagy nem sajnos) igaz. Ha viszont elfogadjuk ezt -legyen akár csak feltételesen is, kicsit öklendezve a tömjén illatától- akkor meg el kellene fogadni az írásokat is a bennük lévő tartalommal együtt. Vagy írni jobbat. Net van, idő van. Aki ennyire ráér a szakmából ott biztosan nem szakítják le a kilincset a Vásárlók.


3., Nincs harmadik lehetőség.

Amennyiben bármelyik írásomban valótlanságot állítottam, akkor persze lehet is, kell is és érdemes is szólni főként akkor, ha az valóban valótlan és ráadásul sért is valakit. Akkor jöhet email, telefon, bármi -és én szó nélkül elnézést kérek és javítom. Volt már ilyen: valaki kijavított egy cikk egy részletét. A Kommentekben megtalálható. Én viszont azt hiszem, hogy sokszor az igaszság és a kritika elviselése sokkal fájdalmasabb, mint amikor valaki valótlant állít rólunk. Én ebben az országban élek, itt kereskedem. A blog oldalnak nem célja, hogy mindenkit magamra haragítsak, de nem is kerüli ezt el okvetlenül. Nem keresem a konfliktust senkivel, de továbbra is azt fogom írni és úgy fogom írni, ahogyan eddig vagy ahogyan a kedvem tartja. A hajósok azt mondják, hogy nem azt kell megvárni, hogy elmúljon a vihar, hanem meg kell tanulni viharban hajózni...


Egy sor esetben csaptam már ki a biztosítékot. Öreg biztosítékok ezek, még a régi porcelán becsavarós. Nőtt az áramfelhasználás, gyorsul a rendszer, felpörgött a világ. Könnyen kiolvad.

A latexes-butadiáénes is ilyen volt
A Petőfi Sádoros-boxspring ágyas is.
A matracgyártás itthon és nem is.
(ez a csúcs eddig: olvasottságban és kritikában is; terjed, mint a bozóttűz...)
És szerintem ez a cikk is ilyen lesz

Csak lábjegyzetben fűzném ide: egészen jól írok és egészen jól meg tudom találni azokat a ízlésbeli határokat, amik még egy kis szódával elmennek, viszont már eléggé kellemetlenek tudnak lenni. Vastagabban is írhatnék, át is léphetnék etikai vagy morális határokat. Ennek eddig a közelébe sem mentem és nem is szeretnék. Ha fröcsögni szeretnék vagy, ócsárolni cégeket, márkákat, embereket vagy matracokat, akkor írnék egy új blogot névtelenül. Én viszont nem írok névtelenül. Soha.

Tudom, hogy nem én vagyok a legszimpatikusabb figura a szakmában, egyfajta szakmai respekttel bár -de így vagy úgy mindenki ki van akadva rám; valahogyan még azok is, akikkel soha nem találkoztam és soha nem léptem a lábára. És ez nagyon jól van így. Imádom, élvezem, megnyugtat. Néha egy kicsit máshonnan közelítem meg a dolgokat és én például ezt a szakmai ellenszenvet feltétlenül és maradéktalanul sikernek könyvelem el. Abból az elméletből eredeztetem ezt, hogy ha utálnak, akkor félnek is tőled, ha félnek tőled, akkor számítasz is és ha kritizálnak, akkor adnak is a véleményedre. Aztán lehet, hogy nem is így van. Sokkal rosszabb lenne, ha sajnálnának; inkább 100 "szemét pálinkás", mint egy "szegény pálinkás". 

Tudom, hogy van önbizalmam, pikírt vagyok és egyszerűen, egyenesen, nyíltan fogalmazok a blog oldalon is és az életben is. Ez nem mindig egyezik az átlag kereskedői mentalitással, divatosabb a susmogás, a kenegetés, a bájgúnárkodás. Nekem erre sajnos nincs mindig energiám és munkaidőben szerintem nem is ez az első számú dolgom. Tudom, hogy egy ilyen kis országban, mint a mienk óhatatlan, hogy az ember táncolás közben rálép valakinek a lábára. Javaslom: ha a táncparkett szélén ülsz -húzd beljebb a lábadat. Vagy táncoljunk. Persze nem együtt. Ebben az országban és ebben a szakmában semmit nem lehet együtt csinálni. Sőt: inkább akadályozzuk, keresztbe teszünk, ellopunk, demoralizálunk. Na ez megy. Ebben jók vagyunk. Bár csak matracokban lennénk ennyire jók.

Szóval annyit szeretnék csak javasolni minden kedves NEM matrackereső blog olvasómnak, hogy olvassa, használja, élvezze és gyűjtsön belőle az eladást vagy a szakmai fejlődést segítő háttér információkat.

Vagy ne olvassa.

A matrackeresőknek pedig tartalmas időtöltést kívánok és őszintén remélem, hogy az Alváskultúra blog minden matrackeresőnek egy kicsit így vagy úgy, de a hasznára volt.

Szerencsés választást kívánok!

Üdvözlettel:

Pálinkás László
MatracGuru

www.matracguru.hu

8 megjegyzés:

  1. tényleg nagy arcod van. viszont nem áll annyira rosszul, mert elég sok értelmes dolgot is írsz. az ország meg olyan amilyen és ilyen is marad

    VálaszTörlés
  2. Köszi a hozzászólást meg persze a kritikát is:-)

    Üdvözlettel:

    Pálinkás László
    matracguru

    VálaszTörlés
  3. Jó az oldal és jók a cikkek, hiánypótló. Látszik hogy intelligens fickó vagy.. :) Egy este alatt kiműveltem magam matractémából, így már bátrabban vágok neki a matrac keresésnek.. kár hogy csak Budapesten vagytok.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Lui,

      köszi a hozzászólást. Jó lenne, ha játszi könnyedséggel életben lehetne tartani egy minőségi matrac szaküzletet Budapesten kívül is. Sajna ez nem ilyen egyszerű.

      Üdvözlettel:

      pálinkás László

      Törlés
    2. Próbálkozunk ezzel egy páran az országban, Pálinkásnak igaza ez nem egyszerű történet az biztos!

      Üdv:

      Hausel Norbert
      AlvásStúdió

      Törlés
  4. Szia Norbi,

    köszi a hozzászólást. Küzdünk tovább.-)

    Üdv,

    pálinkás

    VálaszTörlés
  5. Tökéletesen egyetértek a bloggerrel. Akinek nem tetszik, ne olvassa! Sajnos a közösségi portálok, beleértve a blogokat is, ebbe az irányba száguldanak: divat lett cikizni, mocskolódni, és egyre több csakazértiselolvasom-csakhogyjólleszólhassam hozzáállású okoskodó fráter akarja mindenképpen megosztani a véleményét.
    A blog szerintem zseniális. Én matrackeresőként akadtam rá, és 2 nap alatt elolvastam az egészet, óriási segítséget nyújt, megszűnteti a fogalomzavart és eligazít a kínálatban. A héten fel is keressük a MatracGurut néhány utolsó kérdéssel a végső döntés előtt :)

    VálaszTörlés
  6. Sajnos már csak kevesen vagyunk, akiknek nincs Facebook fiókunk, mi megpróbálunk a szemtől-szemben világban élni, arcunkat adni az írásainkhoz, felvállalni azt amit csinálunk. Persze sokkal könnyebb egy nick mögé bújva másokra szórni az összes frusztrációnkat, másokon kérni számon sikertelenségünket és ha már nekünk nem lehet, akkor dögöljön a szomszéd tehene is alapon elme-hasmenéseinkkel összeszennyezni az internetet. Legalább végre van egy nagy homokozó, ahol nyugodtan egymás szemébe szórhatjuk a homokot: nincs szülő, nincs óvónéni -nincs kontroll. Szép kis világ ez:-) Viszont itt élünk, ez is a közösségi élethez tartozik, aki blogot ír, az megmutatja magát és önmagától áll ki a sárdobálók elé. Szerintem jó móka...

    VálaszTörlés