2013. október 19., szombat

Matracok és hüjeségek: zónázott latex matracok

Folytatjuk tovább a matracok és hüjeségek cikksorozatunkat. Most éppen a hülyeség végtelen és kimeríthetetlen tárházából a latex matracokról fogunk pár szót ejteni. Nem ez a legérdekesebb történet, nem is ez lesz a leghosszabb matrac cikk a világon, de mindenképpen megér egy misét a történet.

Ha valaki esetleg nem tudja, hogy mi is az a latex matrac, akkor egy pár szóban röviden összefoglalnánk még itt az elején:  a latex matrac egy vulkanizált gumihab, ami egy rész kaucsuk alapú latexből, másrészt mesterséges butadién alapú műgumiból áll. Ezt a tejszerű anyagot (éppen úgy, mint a tejszín és a tejszínhab) levegő közécsapásával felhabosítják, öntőformába teszik és ca. 110C°-on megsütik. Így egy rugalmas gumihabot kapunk. Az első latexmatracok a német Dunlopillo matracgyártó vállalat nevéhez fűződik és 1932-ben készült az első latex matrac. Ezt nem is taglalnánk tovább.

 
Ez egy klasszikus hétzónás latex matracmag
Ezek a latex matracok azonban eredetileg nem így néztek ki, hanem egy teljesen homogén, lyukaktól mentes monolit matracmag volt a kiindulópont, ahol a matracmagban nem voltak lyukak. És ennek a kis cikkecskének ez lesz a legfontosabb mondanivalója. A lyuk. Vagyis nem a lyuk maga, hanem hogy hogyan keletkezett, mi hozta létre és ez hogyan lett úgy kommunikálva a piac felé, hogy az egész történet fogyasztható legyen a vásárló és a kereskedő számára is. Gyakorlatilag nemsokára Houdini módjára eltüntetünk egy csomó alapanyagot és azt mondjuk majd, hogy: igen, megcsináltuk, kitaláltuk, kifejlesztettük...
Nem minden az, aminek látszik...
Szóval készültek az első latex matracok -harmincas éveket írunk ám még csak-, kicsit drágák, kicsit újak, kicsit idegenek a piacon, t.i. ezek voltak a világon az első habmatracok, ezelőtt csak rugós matracok voltak és a hagyományos lószőr, stb. matracok. A latex gyártás egy viszonylag költséges kis történet. Kell egyszer pár darab öntőforma, ami formastabil, hőálló, fűthető, stb. Ezek jellemzően eleinte acélból készültek, később speciális aluminium-ötvözet váltotta fel. Kellett egy hatalmas szerkezet is, amiben a kész matracmagokat ki lehetett mosni, el kellett távolítani a maradványanyagokat: szappan, vulkanizációs segédanyagok, stb. Kellett még egy óriási szárítógép is, ahol a kész matracmagokat ki lehetett szárítani, ennek hiányában elkezdett volna penészedni (néha még így is elkezdett, maikor tökéletlen volt a szárítás). Szóval macerás, drága és nagyon gépigényes eljárásról beszélünk. Magyarul költséges. 


Égbeszökő költségek
Nagyon költséges. Több ponton is lehetett pénzt megtakarítani, hogy a késztermék olcsóbban kerüljön a piacra, de ezeket nem lehetett a végtelenségig faragni, mert egy idő után elkezdett volna a matrac minőségének a rovására menni, ami a gazdasági válság után lábadozó ipar számára megengedhetetlen lett volna. Egy hab ugye két fő dologból áll: anyag és levegő. Tejszín+levegő=tejszínhab. Latex+levegő=latexhab. Egy ideig lehetett zsonglőrködni az alapanyag mennyiséggel. Egyszerű: adott térfogatban minél több levegő van, annál kevesebb alapanyag kell. Ha minden alapanyagot kispóroltak volna, akkor ugye csak levegő maradna, azt meg nem lehetett volna eladni, tehát valamennyi alapanyagnak maradnia kellett, hogy egy ilyen matracmag több-kevesebb 10 évet majd ki is bírjon. Valami mást kellett kitalálni. A természetes kaucsuk alapú natúrlatex mellett lehetett emelni a szintetikus, mesterséges latex arányát, erre egy részről szükség is volt a megfelelő forma stabilitás miatt, más részről meg nem volt sokkal olcsóbb a szintetikus latex sem, hacsak nem ott, hogy lényegesen egyszerűbb tárolni: nem oxidálódik annyira, konstans-állandó a minősége és nem romlik meg. Valahol még spórolni kellett, mert nem viselte el a piac a költségeket.

Valahol még préselni kell...
Jürgen! Tudunk-e a latex-levegő arányon még megtakarítani? A minőség romlása nélkül már nem. Tudunk-e embereket elküldeni, olcsósítani az egész gyártási folyamatot? Uram, ezek a szerencsétlen törökök három műszakban nyomják minimálbérért. Tudunk-e matracmag magasságot csökkenteni. Uram, 12cm-nél járunk, ez egy normális rugós matrac fele-harmada. Scheise!

Hacsak... Hacsak nem... Főnök! Azon gondolkoztam, hogy lehetne ez az egész egy kicsit szellősebb, hogy ha az öntőforma tetejébe rudakat hegesztenénk... Ez annyit jelentene főnök, hogy a forma teteje, amit lecsukunk, úgy nézne ki mint a sündisznó. Vágja már főnök? Nem? Figyusz: tüskéket hegesztünk a fedőbe, olyan 2-4cm átmérőjű tüskéket, amik, ha lecsukjuk a tetejét, a lágy habba behatolva leérnek majd a forma aljáig. Ebből tehetnénk bele több százat egy 90-es matracmagnál. Na, főnök, érti már? Ahol rudak vannak, ott lyuk marad, ahol juk marad, oda nem kell alapanyag. Számításaim szerint főnök olyan 23-30% is megspórolható. (Megspórolni egy termék előállítási árán 23-30%-ot gyártási költség szinten, az ugyan nem egyenértékű a kerék feltalálásával, de nagyon közel áll hozzá)

Tüskék és lyukak...
OK Jürgen, király vagy, annyi a bibi, hogy ezt valahogyan rá kellene tolni a piacra. Szóval ell kellene tudnunk magyarázni, hogy miért néznek majd úgy ki ezek a matracok, mint egy Ementali sajt. Meg lesz főnök. Szerintem a legjobb még mindig az lenne, hogy a tüskék által kialakult lyukakat elnevezzük levegőcsatornáknak. Mivel ezek függőlegesen vannak a matracmagban, így a "tökéletes átszellőzés érdekében kialakított vertikális levegőcsatornák" kifejezés lenne talán a legjobb. Isten vagy Jürgen! Figyusz: (ugye a spórolás nem ismer határokat) kicsit nagyobb tüskéket nem lehetne betenni? Nagyobb tüske, nagyobb lyuk, kevesebb alapanyag. Áááá főnök, össze fog esni, mint a parasztgatya. Habár a vállrészen szerintem durvulhatunk egy kicsit az átmérőkkel. Ott úgy is mindenki könnyebb, nincs akkora terhelés, nem megy annyira tönkre a matrac. Meg is van főnök! "Speciálisan könnyített vállzóna a váll még lágyabb befogadására.

Hoppá! Ugye a vállrész tengelyesen szimmetrikusan tükröződik, tehát egy csapásra két vállrészt lehetett létrehozni -egy helyett kettő hely a spórolásra-, így a matrac középső része keményebb lett (1. zóna), a két vállrész meg könnyebb (2.-3. zóna). Kaptunk tehát egy három zónás latex matracot. Ha a derékrész alatt -mint ahogyan ez később be is következett- kicseréljük a tüskéket az öntőformába egy kicsit (kicsit!) vékonyabbra, akkor mondhatjuk, hogy ez egy "speciálisan kialakított deréktámasz" és egyszerre van egy 5 zónás matracunk. És ha már végképpen nem jut eszünkbe semmi és a matrac két végén (funkcionálisan teljesen lényegtelen) 20-20cm-es végén megváltoztatjuk a lyukak formáját vagy átmérőjét, akkor egyből egy 7 zónás matracmagot kapunk.

Lehet, hogy ez egy kicsit kiábrándító lehet most, viszont gyorsan hozzá kell fűznöm: az ergonómiai zónák -így vagy úgy- megjelenése a matracokban óriásit lendítettek az alváskultúra fejlődésén. A világot minden területen a pénz viszi előre -miért lenne ez másként a matracok esetében-, minden fejlesztés, minden innováció, minden újabb alapanyag, technológia megjelenése nem a fogyasztó igényeinek kielégítésére irányul, hanem a fogyasztó (vélt vagy valós) igényeinek kielégítése során szerzett haszonra. Minél jobb a story, annál drágábban lehet eladni, annál nagyobb a haszon. A kereskedelmi világ és így a matrac forgalmazás egyszerűen működik, a legjobban egy csecsemőhöz tudnám hasonlítani: pénz, pozíció, biztonság=tej, szeretet, biztonság.

Miért is lenne másképp?

Üdvözlettel:

Pálinkás László
MatracGuru

www.matracguru.hu
www.biohome.hu


Folytatjuk...

Készülő hülyeségek:
-ezüstszálas matrachuzat
-memory antidecubitus kialakítással
-aloe vera matrachuzat
-kókusz hideghab
-három odalon cipzáras matracok
-3D szalag a matracon
-zsákrugó-kókuszlap
-latex memoryfoam kombó
-kaktusz-hideghab-memory
-14-16 léces ágyrácsok
-fej-lábemelős ágyrácsok
-matracmag és a háziporatka
-gyerekmatrac és a pisi










Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése